LOST IN SPACE
2058. Föld körüli pálya. Hiperkapu
„ - Merre vagy cimbora?
- Fölmelegedett a hidegháború.
- A zendülők rajtaütése.
- Újabb kamikaze akció.
- Essünk nekik egy az egyben. Szóródjunk szét. Aki utoljára végez az emberével, az fizeti a sört. Kimegyek a kapun túlra, megpróbálom szemből levadászni.
- Nem ez a szokásos eljárás –Don-t nem érdekli, szemből támad.
- A pajzsa mögé kell kerülnünk. Hű, de rondák vagytok közelről – tüzel – Buli van. Egynek befellegzett.
- A másik a nyakamba liheg. Nem tudom lerázni. Eltaláltak. A fegyverek nem működnek. Katapultálom a pilótafülkét – a lázadó hajója felrobbant - A másiknak is harangoztak. Ez nem volt rossz, igaz.
Computer: Figyelem, hiba a visszatérő rendszerben.
- Ne már. Irányító, itt a Ranger1, a motor nem működik. Don, zuhanok a hiperkapu felé. Nem tudok megállni.
Computer: Ütközés 30 másodperc múlva.
- Ranger1, itt a torony, értesítettük a mentőosztagot.
- Torony, itt Sas1, a mentők nem érnek ide időben, bemegyek.
- West őrnagy nem adok engedélyt a behatolásra.
- Sose rajongtam a hangodért.
Computer: Ütközési riadó.
- Nyugi, Jeff, már itt vagyok.
- Vissza, vissza.
- Kapsz tőlem egy puszit, csak aztán nehogy félreértsd – arrébb löki Jeff siklóját, megakadályozva az ütközést.
- Hé, Tom, ez az első randink.
- Mondjuk, de ha visszamegyünk, jössz egy sörrel.” DON WEST – JEFF
Föld:
„ - Pihenj, őrnagy!
- Miért hívtak vissza a szolgálatból? A mutánsok megint támadhatnak, odafönt kell lennem.
- Ismeri Robinson professzort?
- Csupán a hírnevét. Az apja katonai stratégáját tanítják az akadémián.
- Mit tud mondani a Jupiter akcióról?
- A Jupiter egy túlméretezett robot, minden automatizált. Egy pilótának öltözött majom is elvezetheti a naprendszerben, és leteheti az Alfa 1-esen. Ez egy gyereknek való munka – odafordul Robinson professzorhoz – Ez nem sértés.
- Tisztában van vele, hogy a Föld forrásai korlátozottak?
- Minden iskolás tudja, hogy az új technológia kihúz minket a csávából. Csak azért küldenek át egy családot a galaxison, hogy még több számítógépet sózzanak ránk.
- Minden iskolásnak hazudtak. Az új technológiák elkéstek. Az energiahordozók nagy része kimerült, az ózonpajzs csupán 40%-os. Húsz év múlva a Föld nem tudja eltartani az emberi életet. JONH ROBINSON
- A zendülők éppúgy tisztában vannak az igazsággal, mint mi. Megépítik a saját hiperkapujukat. Ők akarnak eljutni az alfa 1-re, elsőként. Ha sikerrel járnak, a fehérek, mint maga meg én, halálra ítélve itt maradnak a Földön.
- Daniels százados nem beteg, ugye, uram?
- Daniels századost tegnap este meggyilkolták. A betegséggel csak a sajtó szemét szúrtuk ki.
- Hallgasson ide. El kell pusztítani a bázisukat, egy megelőző csapással, az osztagom riadókészültségben…
- A mentőakciója őrültség volt, őrnagy.
- A barátom bajba került.
- Tehát veszélybe sodort egy tízbillió dolláros gépet, megtagadta a parancsot, egy barát miatt?!
- Igen, uram! Így volt, uram!
- Jó lesz. ROBINSON
- Gratulálok, őrnagy. Maga a Jupiter akció új pilótája!” EZREDES –WEST ŐRNAGY
A Jupiter 2-ön:
„ - A Nap vonzásterébe kerültünk!
- Na ne mondja, az lenne az a nagy labda?!” JOHN ROBINSON – WEST
A Proteuson:
„ - Ne mozduljon!
Tom fegyvert fog Smis-re, de nem őt célozza, hanem a férfi mögött lévő bokorban bujkáló majomszerű lényt. Megfogja az idegent:
- Nyugi, csigavér, csigavér, - megfogta a lényt, csillapítja - nem akarlak bántani, nyugi. Lazíts, nyugalom.
- Szerzett magának egy barátot, azért én várnék még pár hete mielőtt magamra tetováltatnám a nevét.
- Ha jót akar magának, ne fejtse ki. DON – JUDY
- Bájos, Dr. Dolittle a világűrben.” SMIS
Harcolnak a pókokkal, a Proteuson:
„Egymillió dollár értékű fegyverzet, és mindet elcserélném egy vacak rovarirtóra.” DON
Menekülnek a Proteusról:
„- Mókás kirándulás volt: előbb sárga szőnyeg, aztán órás pókok. És a közönség őrjöng.
- Emlékszik a rémálmaira, a szörnyeket nem lehet ilyen könnyen lerázni.
- Menjen ki és értsen szót velük, Smis. Dög a döggel.
- Szerintem inkább bejönnének.” DON – SMIS
A pókok elindultak a Jupiter 2 felé.
Jupiter 2-ön, este, a bolygón:
„- Sose láttam ilyen idegennek az eget, tényleg eltévedtünk, igaz?
- Mikor az első tengerész megkerülte a Földet, vadonatúj eget látott. Azt hitte a Föld peremére vitorlázik, pedig csak itt jártak a sarkon.
- Szóval azt állítja, vonjuk fel a vitorlát, és a szél hazaröpít? Így gondolja, őrnagy?
- A tengerészek ismerős alakokra leltek a csillagokban – rajzolni kezd az ablakra – ettől barátságosabbá vált az ég, és segített nekik hazatalálni. Így születtek a csillagképek: Röfi malac és a disznófejű úr.
Judy is rajzol az ablakra.
- Az óriás, nagy fülű nyuszi.
Egy ideig hallgatnak, aztán a lány megszólal:
- Tudja. Ahogy idehozott minket az nem volt semmi.
- Szóval, hozzád vagy hozzám?
- Micsoda?
- Na ne játszd meg magad. Mi vagyunk a galaxis egyetlen szóba jöhető szerelmes párja, mi más kell még egy hez.
- Szóval szerinted, hagyjuk az udvarlást, és térjünk a lényegre?
- Jól bánsz a szavakkal, doki.
- Megmutatod, hogyan tudsz kormányozni?
- Naná!
- Itt jó, ezen a pulton?
- Persze! Itt nagyszerű lesz!
Tom közeledik Judy felé, aki ekkor leönti egy pohár vízzel.
- Suszter, maradj a kaptafánál.” JUDY – DON
A bolygón, este:
„ - Jóét, John. MORIN
- Jóét, Morin. JOHN
- Jóét, Judy. WILL
- Jóét, Will. PENNY
- Jóét, Penny. JUDY
- Én bezzeg mindig, mindenből kimaradok!” DON
Átmennek a bolygó közepén:
„ - Állj! WILL
- Jobbra! MORIN
- Balra! JUDY
- Tovább! JOHN
- Én vezetek!” DON
Vízen mennek keresztül a Jupiter 2-vel:
„Figyelem orrokat befogni!” DON WEST
|