Fede kutat Flor szobájában, Matu az ajtóban nézi, jön-e valaki:

Matu: Hé, Fede! Megtaláltad már?

Fede: Nem.

Matu: Na jó, igyekezz, mert a büntető törvénykönyv szerint ezért nyolc évet is kaphatsz, ez magánlaksértés.

Fede: Inkább életfogytiglanra ítéljenek.

Flor Delfit, Delfi Flort játssza:

Flor: Utálom, hogy úgy nézek ki, mint Maga.

Delfi: Te olyan vagy, mint egy királynő, de nézz csak rám.

Flor: Legalább változtathatna néha. Mindig teljesen hátranyalja a haját, és olyan szorosra, hogy az agya már biztos csak ekkora – kicsit mutat.

Delfi: Inkább legyen ilyen icipici – ugyanazt mutatja, mint az előbb Flor – agyam, minthogy egyáltalán ne legyen.

Flor: Nekem meg inkább ne legyen, minthogy mérgezett seprűn repkedjek, boszorka!

Paloma: Na és Delfina, milyen?

Franco: Delfina? Delfina aranyos, amíg meg nem ismered.

Paloma: És Sofia?

Franco: Sofia más, ő rendes. Elég megsimogatnod és máris dorombol. Komolyan.

Flor Fedéről, mikor Franz azt mondja, hogy egyenes ember:

Ah, egyenes ember. Hozzá tenném, hogy egy kis csavarral.

Flor: Ki akar még ebben a diliházban dolgozni, maximum a kicsik miatt – Matute ránéz – meg a Jégcsapért.

Fede és Franco veszekednek:

Fede: Most mit bámulsz?

Franco: Téged nézlek. Hol van a bátyám, aki gitározott nekünk?! Rajongtam érted, Fede. Minden szavad szent volt. Tele voltál életörömmel és...

Fede: Kérlek ne, ez övön aluli ütés volt, Franco.

Franco: Nem, nem azért mondtam. A verseny előtt egy másik Fedét hagytam itt, nem ezt a szívtelen zsarnokot...

Fede (részeg):

Nem akarom elvenni Delfinát.

Fede részeg (részegen mindenki az igazat mondjaJ) :

Flor: Paloma, te vagy az?

Fede: Nem, én vagyok az! – Fede megjelenik Clifford jelmezben.

Flor: Gyilkos, segítség, meg akar ölni! – elkezdi ütni Fedét, aki leveszi a kutyafejet.

Fede: Flor, Flor, én vagyok az.

Flor: Mit keres itt?

Fede: Eljöttem, mert meghoztam egy fontos döntést.

Flor: Milyen döntést?

Fede: Nem veszem el Delfinát. Téged veszlek el – Odasétál Florhoz, és megcsókolja.

Matu Fedéről:

Oh ne, az a bolond itthon hagyta a mobilját. Most bolyong valahol félrészegen, mobil nélkül.

Fede: Azt hiszed, vak vagyok vagy hülye?

Flor: Nem, de néha igen jól alakítja.

Flor: Az egyetlen undorító személy az, aki a körmét reszelgeti. A neve D-vel kezdődik és Elfinára végződik.

Franco: Delfina, igen Delfina.

Greta: Mit szeretne? Szeretne valamit? Mit hozzak?

Fede: Ciánt.

Flornak amnéziája van a tűz után. A kórházban meglátja Fedét és Francot, nem ismeri meg őket:

Különben is, maguk kik? Mi? Unokatestvérek vagy testvérek? Vagy maga a bácsikája vagy inkább a fia? – Fede és Franco összenéz – Nagyon fiatal apa. Nem, nem, maguk testvérek. Igen, mert olyanok, mint 2 tojás. Már tudom. Nézzenek rám. Figyeljenek. Maga – Fede – olyan, mint a herceg a Hamupipőkében, a romantikus. Maga meg – Franco – a gazember, mint a Hófehérkében...

Flort hazaviszik a kórházból a tűz után.

Flor: Menjünk a szobámba, hátha emlékeznék valami különlegesre... – menne fel a lépcsőn – Maga – Fedére mutat – Maga, Maga olyan ismerős, – odamegy és megöleli – és olyan kedves arca van – majd Delfina elráncigálja Fedétől.

Fede: Semmit sem érzek Delfina iránt. Sőt mi több, ha Flor nem lenne beteg, már 1000 km-re lennék innen.

Flor: Ennek a pasinak csak a neve Frigó, mert amúgy egy herceg.

Fede mérges:

Hogy tetszhet Flornak... Nem, nem, nem... Ebbe beleőrülök, nem, nem örülhetek bele, mert már most sem vagyok normális.

Flor Petrovnának van öltözve, és épp menne, mikor Fede megállítja, mert tudja, hogy Ő Flor:

Flor: ... És mondok még valamit, most az egyszer örökre elmegyek – Fede megfogja Flort és magához rántja, átöleli – Igen, igen, igen, mi tartott eddig?

Fede: Mondd, hogy nem csak a kicsik miatt jöttél vissza.

Flor: Nem mondhatom ki, Don Frigó, még akkor sem, ha szeretem magát és tetszett a törölközőben, akkor sem, ha nagy...

Fede: Flor.

Flor: ... erőfeszítésembe kerül, hogy ne csókoljam meg...

Fede: Flor.

Flor: ... Magát most rögtön.

Fede: Tiszta szívemből szeretlek, szeretlek.

Flor: Jaj édes Istenem. Mért mondja, hogy szeret, ha azt a boszi Delfinát veszi el.

Fede: Senkit sem veszek el, csak is téged, veled akarom leélni az életem, és hogy tudd, örökre szakítottam Delfinával.

Flor: Jaj Istenem kapjon el, mert itt rögtön meghalok – elesne, de Fede elkapja és megcsókolja.

Delfina: Federico, te mit művelsz? – Delfi jön le a lépcsőn, meglátja Flort – Te vagy az kócos, ezért megöllek – indul le, megcsúszik egy labdán és legurul a lépcsőn.

Fede egy törölközőben áll a tükör előtt a fürdőszobában:

Fede: Mi legyen, leborotváljam vagy maradjon? – szakáll – Istenem – odamegy a kádhoz, le akarja venni a törölközőt, mikor Petrovna (Flor) benyit.

Fede: Ah, asszonyom.

Petrovna (Flor): Majdnem műsorovics volt.

Fede: Mondja csak, magát nem tanították meg arra, hogy kopogjon mielőtt belépne? Akár meztelenül is állhattam volna itt...

Fede: ... és itt hagyott az ajándékokkal.

Matu: Egy nem lett volna elég?

Fede: Még ennyi fantáziád sincs. Na gyere, gyere, gyere. Hát nem látod?

Matu: Nem.

Fede: Egy F. Felragyog a nap tőled.

          Egy L. Lámpás vagy az éjben.

          Egy O. Orchidea.

          Egy R, mint rubint, egy csiszolatlan rubint.

Ez jelképezi, hogy mennyire szeretem Flort. F L O R, Flor.

Matu: Jó, hogy nem Florenciát akartál, az még több.

Fede: Ne gúnyolódj, komolyan gondoltam.