STAR TREK

Idézetek

 Szereposztás:                                                                              

  James T. Kirk - William Shatner

  Spock – Leonard Nimoy

  Dr. Leonard McCoy - DeForest Kelley

  Montgomery Scott - James Doohan

  Pavel Chekov  - Walter Koenig

  Hicaro Sulu – George Takei

  Uhura – Nichelle Nichols

I. RÉSZ

„    -     Nem megmondtad, hogy sose térsz vissza a flottához?

-         Álljon meg a menet, kapitány úr! Megmagyarázom mi történt. A te nagyra becsült Nogura admirálisod felolvasott egy számomra ismeretlen visszarendelési záradékot, és akaratom ellenére visszasoroztatott.

-         Ne őt hibáztasd.

-         A te ötleted volt, ugye a te ötleted volt!

-         Doki, odakint van valami…

-         Mért nevezitek az ismeretlen jelenségeket valaminek?!

-         Errefelé tart. Szükségem van rád! – McCoy rosszallóan néz rá – Az ördögbe szükségem van rád! – kezet nyújt a dokinak – Nagyon! – Bones elfogadja.

-         A fedélzetre léphetek?

-         Legyen üdvözölve, uram. TREND

-         Hát, Jim, úgy hallom Chapel-ből doktor lett. Nekem egy jó nővér kell, nem egy orvos, aki megvitat velem minden diagnózist. És biztos átalakították az egész gyengélkedőt is, – kilép az transzporter szobából – a tervezők imádnak átalakítgatni.” KIRK - DOKI

V’GER belsejében, a szondánál:

„    -    Tovább kell fejlődnie. Megtanulta, amit a mi világegyetemünkben lehetett, tovább kell lépjen. Az Istenétől már csak egy válaszra van szüksége a kérdésére: Nem lehetnék több?

-         Mi lehetne több egy egész univerzumnál, Spock?  McCOY

-         Más dimenziók, magasabb szintek. DECKER

-         Ezek létezését persze logikusan nem bizonyíthatjuk, ezért V’ger nem is képes hinni bennük. SPOCK

-         Tehát a továbblépéshez szüksége van az emberi tényezőre, ami túlmutat a logikán. KIRK

-         Ezt akarja elérni az egyesüléssel. DECKER

-         Úgy érti, hogy ez a gép fizikailag egyesül egy emberrel. Lehetséges ez? McCOY

-         Derítsük ki – Decker elindul a szonda adatletöltő egységéhez.

-         Decker! KIRK

-         A fedélzeti computerbe táplálom be a végső számsort. DECKER

-         Magának fogalma sincs, mit csinál! BONES

-         De igen, doktor.

-         Decker, ne! KIRK

-         Jim, én ezt akarom, úgy ahogy maga az Enterprise-t. Nekem ez kell!” DECKER

„    -    Mr. Sulu, váltsunk teret. KIRK

-         Értettem, uram. SULU

-         És az útirány? CHEKOV

-         Előre! – rá néznek – Arra felé! – int a kezével.” KIRK

II. RÉSZ

„    -     Orvosom , gyógyítsd magad!

-         Csak ennyit mondasz! Mit szólsz az előadáshoz?

-         Nem vagyok műkritikus!” KIRK- BONES 

„    -     Emlékszel arra a nyurga cserkészre, akivel jártál? Pontosan az a fajta ember, aki…

-         Ide hallgass, kölyök, Jim Kirk sok minden, de soha nem volt cserkész!” DAVID-CAROL

„    -     Nem ülhetünk így itt!

-     Ó, de igen – Kirk felveszi a szemüvegét, ránéz az órájára.

-     Csakhogy csináljunk valamit?” DAVID -  KIRK

„ Itt van egy ember, akit nem láttam 15 éve, és meg akar ölni, és itt a fiam, aki boldogan segítene neki.” KIRK

„ A generátor túlterhelt, mint egy karácsonyfa” SCOTTY          

„    -    Uram, fel tehetek egy kérdést?

-         Mi jár a fejében, hadnagy?

-         A Kobayashi Maru, uram.

-         Azt akarja kérdezni, azt játsszuk-e most?

-         Elmondaná, mit csinált, a vizsgán, uram? Szeretném tudni.

-         Hadnagy, az egyetlen olyan kadéttal áll szemben, aki legyőzte a győzhetetlen. BONES

-         Hogy?

-         Átprogramoztam a helyzetet, s így lehetséges volt a hajó megmentése.

-         Mi?

-         Csaltál! DAVID

-         Megváltoztattam a vizsgafeltételeket. Dicséretet kaptam eredeti gondolkodásért, nem szeretek veszteni.

-         Akkor soha nem nézett szembe, a halállal?

-         Nem hiszek a győzhetetlenben.” SAVIK - KIRK 

„    -     A többség igénye… SPOCK

-         Fontosabb, a kevesekénél… KIRK

-         Vagy egy emberénél.” SPOCK

III. RÉSZ

„    -     Nesze, doktor, szuvenír.  Egyik sebésztől a másiknak. Ezt az Ő hiperhajtómű-vezérlőjükből szedtem ki. SCOTTY

-         Kedves, hogy megmondtad előre. McCOY

-         Ezt kapod, amiért hiányoztál, doktor.” KIRK

„    -    Computer, itt James T. Kirk admirális, biztonsági eljárást kérek. Computer, megsemmisítési sorrend, KÓD: 11A.

-         Computer, Montgomery főparancsnok, műszaki főtiszt, megsemmisítési sorrend, KÓD: 11A2B.

-         Computer, itt Pavel Chekov parancsnok, tudományos kutató. Megsemmisítési sorrend, KÓD: 1B2B3.

Robbantás-terv elkészült, biztosítva. Végső kódot kérem az egy perces visszaszámláláshoz!

-         KÓD: zéró, zéró, zéró, robban, zéró.

Robbantás program beindítva.” AZ ENTERPRISE FELROBBANTÁSA

„    -     Istenem, Bones, mit tettem? KIRK

-         Amit kellet, amit mindig is tettél: a biztos halált felcserélted a küzdelemre.” McCOY

IV. RÉSZ

„    -     Mi a helyzet?

-         A medence holnap reggelre kész.

-         Nincs sok időnk. Mi van a kettes csoporttal?

-         A sugár készen áll, csak arra várunk, hogy hívjanak.

-         Jó. A fenébe, pedig olyan szerencsénk volt. Két tökéletes bálna van a kezünkben, csak el ne szalasszuk.

-         Nő az esély, hogy nem teljesítjük a küldetést.

-         A küldetést? A földi élet megszűnése forog kockán. Te félig ember vagy, valami érzelmet kicsikarhatnál magadból! KIRK – SPOCK

„    -     Név, rang? – Chekov parancsnok kábultan válaszol:

     -      Chekov, Pavel. A rang: admirális.” KIRK - CHEKOV

„    -    A hivatalnokok gondolkodása az egyetlen, ami mindenütt egyforma a galaxisban. Teherszállítót kapunk. McCOY

-         Ne vegye rossz néven, doktor, de én egy Exelsior-t kapok. SULU

-         Egy Exelsior-t? Ki a fene használja manapság azt a roncsot? SCOTTY

-         Mindegy, űrhajó. KIRK

-         Megint igazad van, csak annyit mondok, úgy legyen. SCOTTY

Meglátják az Enterprise-A-t.

-    Barátaim, itthon vagyunk! KIRK

„    -     Visszamegyünk az időben és fogunk néhány bálnát, aztán előre hozzuk őket az időben, kirakjuk valahol, és reménykedünk, hogy szót tudnak érteni valahogy ezzel a szondával.

-         Igen, így van!

-         De hát ez őrültség!

-         Ha jobb ötleted van, mondd el!” McCOY - KIRK

„Honnan veszi, hogy az emberi faj logikus?” AMANDA

V. RÉSZ 

A táborban McCoy nézi Kirk-t, aki hegyet mászik.

„    -     Remekül érzed majd magad, Bones! Élvezni fogod a szabadságot, rendbe jönnek az idegeid is. Ezt nevezed te idegnyugtatónak, még nézni is rossz. Látod, itt van, most már magamban beszélek.

Közben a hegyen:

-         Üdvözlöm, kapitány! – Spock megjelenik Kirk mellett egy légcsizmában.

-         Spock! Mondja csak mi a fenét keres maga itt?

-         Ellenőrzöm a fejlődését.

-         Legalább ezer más érdekes dolog van itt még rajtam kívül.

-         Sajnálom, de be kell vallanom, hogy a Kapitány-csúcs megmászása nem az Ön nevéhez fog fűződni.

-         Nem is azért csinálom, hanem azért, mert jólesik, és akkor még nem említetem a hegymászás értelmét.

-         Mi lenne az?

-         Merthogy ott van.

-         Kapitány, úgy látom nem fogja fel, milyen veszélyes dolgot művel.

-         Dehogynem! Mindig a gravitációra gondolok. Szeretnék már tovább mászni. Menjen és boldogítsa Dr. McCoy-t inkább.

-         Attól tartok Dr. McCoy nincs abban a hangulatban. 

-         Úr Isten! Micsoda felelőtlenség! Az életével játszik. McCOY

-         A legfontosabb az összpontosítás, eggyé kell válnia a sziklával.

-         Spock, nagyon kedves, hogy aggódik, de ha nem hagyja ezt abba, biztos, hogy… -Kirk megcsúszik és lefelé zuhan: Spock, Spock! – kiálltja.

-         Atya Isten! McCOY

Kirk-t pár centivel a földtől Spock elkapja:

-         Az, hogy van ott egy hegy, még nem elegendő ok a hegymászásra – Kirk fejjel lefelé lóg.

-         Jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy vitatkozzak.

Megjelenik McCoy:

- Á, szia Bones! Na megyünk ebédelni vagy nem?” SPOCK - KIRK 

„    -     A fenébe, Spock! Tűnjön a fenébe!

-         Kapitány, amit tettem…

-         Tudja, mit tett? Elárulta az embereket ezen a hajón!

-         Magát árultam el. Nem számítok a bocsánatára.

-         A bocsánatomra? Szét kellene rúgnom a seggét!

-         Tegye meg, kapitány.

-         Akarod, hogy lefogjam, Jim? McCOY

-         Te maradj ki ebből! Mért, Spock, mért, csak a ravaszt kellett volna meghúznia!

-         Ha meghúztam volna a ravaszt, Sybok most halott lenne.

-         Én a hajó megvédését parancsoltam!

-         Azt parancsolta, öljem meg a testvérem.

-         Tudom, hogy egy bolygótársa, de ez nem jelenti…

-         Nem, nem, nem, nem, nem, kapitány. Félre értett engem. Sybok is Sarek gyermeke.

-         Úgy érti, hogy igaz testvérek?

-         Aha.

-         Csak kitalálta.

-         Nem én.

-         De igen, Sybok nem lehet a testvére, mert véletlenül tudom, hogy magának nincs egyetlen testvére se!

-         Gyakorlatilag igaza van.

-         Na ugye, megmondtam.

-         Féltestvérem van.

-         Jobb, ha leülök…” KIRK - SPOCK

 „   -    Kell valami kijáratnak lennie?

-         Ez az újfajta fogda, kapitány, szökés kizárva.

-         Honnan tudja?

-         A tervezők felkérték a legrafináltabb és legtapasztaltabb embert, hogy szökjön meg innen. Neki sem sikerült.

-         És ez az ember véletlenül nem egy hegyes fülű egyén, aki olthatatlan vágyat érez arra, hogy a társait bajba sodorja, Spock?

-         De igen, hegyes fülű.” KIRK – SPOCK

„    -    Mi ez a zaj?  KIRK

-         Ez a morze abc nevű, primitív kommunikációs forma. SPOCK

-         Ne már, de régen gyakoroltam. Ez egy Á. KIRK

-         L.   BONES

-         L, J, és vége a szónak. KIRK

-         ÁLLJ!    BONES

-         O, D, É.   KIRK

-         B, B.   SPOCK

-         ODÉBB! ÁLLJ ODÉBB!     BONES

-         Állj odébb!!   EGYSZERRE

DDDDDDDDUUUUUUUUUUUUUUURRRRRRRRRRRRRRRRRR!

-         Na, most mire várnak, nem láttak még falrobbantásos fogolyszöktetést?!” SCOTTY