STAR TREK
Idézetek
Szereposztás:
James T. Kirk - William Shatner
Spock – Leonard Nimoy
Dr. Leonard McCoy - DeForest Kelley
Montgomery Scott - James Doohan
Pavel Chekov - Walter Koenig
Hicaro Sulu – George Takei
Uhura – Nichelle Nichols
I. RÉSZ
„ - Nem megmondtad, hogy sose térsz vissza a flottához?
- Álljon meg a menet, kapitány úr! Megmagyarázom mi történt. A te nagyra becsült Nogura admirálisod felolvasott egy számomra ismeretlen visszarendelési záradékot, és akaratom ellenére visszasoroztatott.
- Ne őt hibáztasd.
- A te ötleted volt, ugye a te ötleted volt!
- Doki, odakint van valami…
- Mért nevezitek az ismeretlen jelenségeket valaminek?!
- Errefelé tart. Szükségem van rád! – McCoy rosszallóan néz rá – Az ördögbe szükségem van rád! – kezet nyújt a dokinak – Nagyon! – Bones elfogadja.
- A fedélzetre léphetek?
- Legyen üdvözölve, uram. TREND
- Hát, Jim, úgy hallom Chapel-ből doktor lett. Nekem egy jó nővér kell, nem egy orvos, aki megvitat velem minden diagnózist. És biztos átalakították az egész gyengélkedőt is, – kilép az transzporter szobából – a tervezők imádnak átalakítgatni.” KIRK - DOKI
V’GER belsejében, a szondánál:
„ - Tovább kell fejlődnie. Megtanulta, amit a mi világegyetemünkben lehetett, tovább kell lépjen. Az Istenétől már csak egy válaszra van szüksége a kérdésére: Nem lehetnék több?
- Mi lehetne több egy egész univerzumnál, Spock? McCOY
- Más dimenziók, magasabb szintek. DECKER
- Ezek létezését persze logikusan nem bizonyíthatjuk, ezért V’ger nem is képes hinni bennük. SPOCK
- Tehát a továbblépéshez szüksége van az emberi tényezőre, ami túlmutat a logikán. KIRK
- Ezt akarja elérni az egyesüléssel. DECKER
- Úgy érti, hogy ez a gép fizikailag egyesül egy emberrel. Lehetséges ez? McCOY
- Derítsük ki – Decker elindul a szonda adatletöltő egységéhez.
- Decker! KIRK
- A fedélzeti computerbe táplálom be a végső számsort. DECKER
- Magának fogalma sincs, mit csinál! BONES
- De igen, doktor.
- Decker, ne! KIRK
- Jim, én ezt akarom, úgy ahogy maga az Enterprise-t. Nekem ez kell!” DECKER
„ - Mr. Sulu, váltsunk teret. KIRK
- Értettem, uram. SULU
- És az útirány? CHEKOV
- Előre! – rá néznek – Arra felé! – int a kezével.” KIRK
II. RÉSZ
„ - Orvosom , gyógyítsd magad!
- Csak ennyit mondasz! Mit szólsz az előadáshoz?
- Nem vagyok műkritikus!” KIRK- BONES
„ - Emlékszel arra a nyurga cserkészre, akivel jártál? Pontosan az a fajta ember, aki…
- Ide hallgass, kölyök, Jim Kirk sok minden, de soha nem volt cserkész!” DAVID-CAROL
„ - Nem ülhetünk így itt!
- Ó, de igen – Kirk felveszi a szemüvegét, ránéz az órájára.
- Csakhogy csináljunk valamit?” DAVID - KIRK
„ Itt van egy ember, akit nem láttam 15 éve, és meg akar ölni, és itt a fiam, aki boldogan segítene neki.” KIRK
„ A generátor túlterhelt, mint egy karácsonyfa” SCOTTY
„ - Uram, fel tehetek egy kérdést?
- Mi jár a fejében, hadnagy?
- A Kobayashi Maru, uram.
- Azt akarja kérdezni, azt játsszuk-e most?
- Elmondaná, mit csinált, a vizsgán, uram? Szeretném tudni.
- Hadnagy, az egyetlen olyan kadéttal áll szemben, aki legyőzte a győzhetetlen. BONES
- Hogy?
- Átprogramoztam a helyzetet, s így lehetséges volt a hajó megmentése.
- Mi?
- Csaltál! DAVID
- Megváltoztattam a vizsgafeltételeket. Dicséretet kaptam eredeti gondolkodásért, nem szeretek veszteni.
- Akkor soha nem nézett szembe, a halállal?
- Nem hiszek a győzhetetlenben.” SAVIK - KIRK
„ - A többség igénye… SPOCK
- Fontosabb, a kevesekénél… KIRK
- Vagy egy emberénél.” SPOCK
III. RÉSZ
„ - Nesze, doktor, szuvenír. Egyik sebésztől a másiknak. Ezt az Ő hiperhajtómű-vezérlőjükből szedtem ki. SCOTTY
- Kedves, hogy megmondtad előre. McCOY
- Ezt kapod, amiért hiányoztál, doktor.” KIRK
„ - Computer, itt James T. Kirk admirális, biztonsági eljárást kérek. Computer, megsemmisítési sorrend, KÓD: 11A.
- Computer, Montgomery főparancsnok, műszaki főtiszt, megsemmisítési sorrend, KÓD: 11A2B.
- Computer, itt Pavel Chekov parancsnok, tudományos kutató. Megsemmisítési sorrend, KÓD: 1B2B3.
Robbantás-terv elkészült, biztosítva. Végső kódot kérem az egy perces visszaszámláláshoz!
- KÓD: zéró, zéró, zéró, robban, zéró.
Robbantás program beindítva.” AZ ENTERPRISE FELROBBANTÁSA
„ - Istenem, Bones, mit tettem? KIRK
- Amit kellet, amit mindig is tettél: a biztos halált felcserélted a küzdelemre.” McCOY
IV. RÉSZ
„ - Mi a helyzet?
- A medence holnap reggelre kész.
- Nincs sok időnk. Mi van a kettes csoporttal?
- A sugár készen áll, csak arra várunk, hogy hívjanak.
- Jó. A fenébe, pedig olyan szerencsénk volt. Két tökéletes bálna van a kezünkben, csak el ne szalasszuk.
- Nő az esély, hogy nem teljesítjük a küldetést.
- A küldetést? A földi élet megszűnése forog kockán. Te félig ember vagy, valami érzelmet kicsikarhatnál magadból! KIRK – SPOCK
„ - Név, rang? – Chekov parancsnok kábultan válaszol:
- Chekov, Pavel. A rang: admirális.” KIRK - CHEKOV
„ - A hivatalnokok gondolkodása az egyetlen, ami mindenütt egyforma a galaxisban. Teherszállítót kapunk. McCOY
- Ne vegye rossz néven, doktor, de én egy Exelsior-t kapok. SULU
- Egy Exelsior-t? Ki a fene használja manapság azt a roncsot? SCOTTY
- Mindegy, űrhajó. KIRK
- Megint igazad van, csak annyit mondok, úgy legyen. SCOTTY
Meglátják az Enterprise-A-t.
- Barátaim, itthon vagyunk! KIRK
„ - Visszamegyünk az időben és fogunk néhány bálnát, aztán előre hozzuk őket az időben, kirakjuk valahol, és reménykedünk, hogy szót tudnak érteni valahogy ezzel a szondával.
- Igen, így van!
- De hát ez őrültség!
- Ha jobb ötleted van, mondd el!” McCOY - KIRK
„Honnan veszi, hogy az emberi faj logikus?” AMANDA
V. RÉSZ
A táborban McCoy nézi Kirk-t, aki hegyet mászik.
„ - Remekül érzed majd magad, Bones! Élvezni fogod a szabadságot, rendbe jönnek az idegeid is. Ezt nevezed te idegnyugtatónak, még nézni is rossz. Látod, itt van, most már magamban beszélek.
Közben a hegyen:
- Üdvözlöm, kapitány! – Spock megjelenik Kirk mellett egy légcsizmában.
- Spock! Mondja csak mi a fenét keres maga itt?
- Ellenőrzöm a fejlődését.
- Legalább ezer más érdekes dolog van itt még rajtam kívül.
- Sajnálom, de be kell vallanom, hogy a Kapitány-csúcs megmászása nem az Ön nevéhez fog fűződni.
- Nem is azért csinálom, hanem azért, mert jólesik, és akkor még nem említetem a hegymászás értelmét.
- Mi lenne az?
- Merthogy ott van.
- Kapitány, úgy látom nem fogja fel, milyen veszélyes dolgot művel.
- Dehogynem! Mindig a gravitációra gondolok. Szeretnék már tovább mászni. Menjen és boldogítsa Dr. McCoy-t inkább.
- Attól tartok Dr. McCoy nincs abban a hangulatban.
- Úr Isten! Micsoda felelőtlenség! Az életével játszik. McCOY
- A legfontosabb az összpontosítás, eggyé kell válnia a sziklával.
- Spock, nagyon kedves, hogy aggódik, de ha nem hagyja ezt abba, biztos, hogy… -Kirk megcsúszik és lefelé zuhan: Spock, Spock! – kiálltja.
- Atya Isten! McCOY
Kirk-t pár centivel a földtől Spock elkapja:
- Az, hogy van ott egy hegy, még nem elegendő ok a hegymászásra – Kirk fejjel lefelé lóg.
- Jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy vitatkozzak.
Megjelenik McCoy:
- Á, szia Bones! Na megyünk ebédelni vagy nem?” SPOCK - KIRK
„ - A fenébe, Spock! Tűnjön a fenébe!
- Kapitány, amit tettem…
- Tudja, mit tett? Elárulta az embereket ezen a hajón!
- Magát árultam el. Nem számítok a bocsánatára.
- A bocsánatomra? Szét kellene rúgnom a seggét!
- Tegye meg, kapitány.
- Akarod, hogy lefogjam, Jim? McCOY
- Te maradj ki ebből! Mért, Spock, mért, csak a ravaszt kellett volna meghúznia!
- Ha meghúztam volna a ravaszt, Sybok most halott lenne.
- Én a hajó megvédését parancsoltam!
- Azt parancsolta, öljem meg a testvérem.
- Tudom, hogy egy bolygótársa, de ez nem jelenti…
- Nem, nem, nem, nem, nem, kapitány. Félre értett engem. Sybok is Sarek gyermeke.
- Úgy érti, hogy igaz testvérek?
- Aha.
- Csak kitalálta.
- Nem én.
- De igen, Sybok nem lehet a testvére, mert véletlenül tudom, hogy magának nincs egyetlen testvére se!
- Gyakorlatilag igaza van.
- Na ugye, megmondtam.
- Féltestvérem van.
- Jobb, ha leülök…” KIRK - SPOCK
„ - Kell valami kijáratnak lennie?
- Ez az újfajta fogda, kapitány, szökés kizárva.
- Honnan tudja?
- A tervezők felkérték a legrafináltabb és legtapasztaltabb embert, hogy szökjön meg innen. Neki sem sikerült.
- És ez az ember véletlenül nem egy hegyes fülű egyén, aki olthatatlan vágyat érez arra, hogy a társait bajba sodorja, Spock?
- De igen, hegyes fülű.” KIRK – SPOCK
„ - Mi ez a zaj? KIRK
- Ez a morze abc nevű, primitív kommunikációs forma. SPOCK
- Ne már, de régen gyakoroltam. Ez egy Á. KIRK
- L. BONES
- L, J, és vége a szónak. KIRK
- ÁLLJ! BONES
- O, D, É. KIRK
- B, B. SPOCK
- ODÉBB! ÁLLJ ODÉBB! BONES
- Állj odébb!! EGYSZERRE
DDDDDDDDUUUUUUUUUUUUUUURRRRRRRRRRRRRRRRRR!
- Na, most mire várnak, nem láttak még falrobbantásos fogolyszöktetést?!” SCOTTY
|